A gitár helye a jurtában



Januárban beköltözött hozzánk a zene. Először egy gitár és egy citera. Kedvesem széphangú és míves gitárjának méltó helyet kellett biztosítani, hiszen a mindennapok igazi főszereplője lett, gazdagítva lelki életünket. S mivel megjelenése is magával ragadó, természetesen nem töltheti egy tokba száműzve a pihenőidejét sem.

Szerencsére most is hamar akadt jelentkező a faanyagok között, aki magára vállalta, hogy majd ő lesz az, aki szívesen viseli a gitár-tartás édes terhét - egy darab égerfa.

Ahogy nekiálltam kinagyolni, még nem tudtam milyen formát szeretnék belőle, de nagyon hamar megmutatta, hogy ő bizony egy tulipánra gondolt, aminek az ívei összecsengenek a gitáréival. Nemsokára ki is csalogattam belőle a kínált alakot és nekikezdhettem a feladatának megfelelő vájat kialakításhoz, amiben majd a gitár nyaka nyugszik. Midőn az alak és a rendeltetés formát öltött, egy kósza ihlet erre járván rávett a faragásra is - ami pedig még nem az erősségem, és ez meg is látszott a végeredményen, de a Kedves azért örömmel fogadta.

A finomcsiszolás és olajozás után a tartó-vájatot beborítottam vékonyan filccel, hogy a hangszer szép fája semmiképp se sérülhessen a felhelyezéskor és levételkor. Ez nem volt olyan egyszerű, mint gondoltam, de némi küzdelem és tanulás után sikerült minden érintett felületet ellátni a puha réteggel.

Következő nehézséget jurtánk keregéjének sajátos szerkezete adta, vagyis hogy miképpen rögzítsem úgy rá, hogy szilárdan álljon és függőlegesen is tartsa a gitárt. Ha falra kerülne, ez ugye nem gond, de a kerege nem ad folyamatos felületet és még íves is, mind függőlegesen, mind horizontálisan. Az első kísérlet nem is sikerült, mármint hogy tulipánunk magától megfelelően helyezkedjen el. Ide bizony falat kell imitálni! És már kiabált is egy maradék borovi palló, hogy hát ő az aki ilyet tud. Elhittem neki - megcsináltam belőle.


S ha már nyújtott megfelelően nagy felületet a keregére való támaszkodáshoz, hát kihasználva a többletet, került rá három, szintén filccel bélelt, pengető-tartó rés és egy lyuk a kapónak (Tudja valaki, hogy ennek mi a Magyar neve, ha van neki?) is.


A végeredmény kiváltotta a kedvenc hangszer tetszését is, így jókedvvel várja neki készült helyén, hogy mikor kerül kézbe és eresztheti szabadon hangját, hogy körülötte a kis-világ dallamokkal legyen gazdagabb.