Munkásságom egyik legszebb
feladatául kaptam tavaly ennek a nyárikonyhának az elkészítését, ahol
valóban minden fára vonatkozó tudásomat alkalmaznom kellet.
Egy építész
barátom barátai, egy nagycsaládos gyógyító házaspár számára készült. Már
elsőre sem tűnt egyszerűnek a feladat, de menet közbenderült csak ki,
hogy igazán mennyire összetett. Ilyen irányú tapasztalataimnak hiánya
miatt ez a munka elnyert egy másik első helyet is nyilvántartásomban: a
legrosszabb árajánlat és ütemterv díjját:-)
A helyszín cifra
adottságai feladták ám a leckét! Egy használaton kívüli ciszterna
szabálytalan kiemelkedése, két rosszul lehelyezett oszlop és egy arrébb
sikerült kémény köré épített kályha-tűzhely adottságaival kellett
indulni. Sehol egy sík, sehol egy határozott egyenes, sehol egy
derékszög. Viszont ha megfordulsz, akkor egy (fél)kis tóra és soksok
fára (erdő :-) látsz rá, a tetőszerkezetet pedig belülről befutja a
szőllő. Volt minek megfelelni.
A házigazda (messzi földön híres
szájsebész) irigyelt határozottságának, dönteni tudásának köszönhetően
elég hamar sikerült a sok és sokféle feladat- és kinézetbeli
követelmények ellenére is használható tervet felállítanunk. Amit később,
újabb szempontok előtérbe kerülésével, a helyszín előkészítő munkák
másító hatásával végül sikerült majdnem teljesen megváltoztatni.
A
háziasszonnyal (szintén meszi földön híres
természetgyógyász-pszichológus) idő közben sok "papír döntésünket"
bíráltuk felül s próbálgatásokkal próbáltuk a legjobb következő lépést
megtalálni: pontosan hol is legyen a mosogató, milyen széles legyen az
ajtók kerete, sokféle stílusú fogantyúval próbálkoztunk, sokféle
elhelyezésben, nem beszélve a díszpántok és fiókcímerek formájáról, ami
egy helyi lakatos készített el és patinázott.
Dolgoztam már máskor is
bontott épületfával, mint alapanyaggal, de akkor mindig robosztusabb
volt a kivitel (páldául: Bányajtó padlástérbe), a mostani kisebb keresztmetszeteknél
nagyságrendekkel több volt a hulladék és nehezebben ment az illesztés. A
műhelymunka végül több, mint kétszerannyi volt, mint új anyag esetén
szokott.
Hogy miért döntöttünk mégis a "kipróbált" anyag mellett?
Nemcsak mert jóval olcsóbb, hanem a nyitott térben való alkalmazásra sokkal alkalmasabbak a tulajdonságai: nem mozog, nem reagál úgy a páraingadozásra,
nedvességre, mivel már évtizedeken keresztül száradt, évszakokat
megismert. Valamint a hely szelleme jobban kívánta a régies(kedő)
kinézetet. Ebben sikerült először túllőni a célon és a háziasszony
kérésére egy fokkal visszavenni belőle: néhány ajtóbetétet újra kellett
gyártani.
Egyik legfőbb követelmény volt, hogy sokan tudjanak benne
egyszerre dolgozni. Ennek eredménye lett a hatalmas cseresznyefa pult.
Ezt a helyszínen lehetett csak darabról darabra összeragasztani, hogy az
érdekes adottságú tér minden eleméhez hibátlanul illeszkedjen. Az
éleken meghagytam a fa természetesen szabálytalan széleit, így a
végeredmény nem olyan tömbös hatású, van egy élő játékossága.
 |
| a pult ragasztás közben |
Sok-sok
aprólékos, pontos, a végeredmény szempontjából, nem túl látványos
munkálkodás után állt végül össze a pult egésze, ami szerencsére
meggyőző lett, mert változtatásra nem sok a lehetőség; persze közben
folyamatosan egyeztettem a leendő fő-felhasználóval.
A két tűzhely mellé
mészkőből tettünk betéteket, a forró edényekkel való munkákhoz.
A
szekrények kialakításánál a legnagyobb tárokókapacitás és
természetesen az életszerű használhatóság voltak a szempontok, emellett
megalkuváskényszerítő tényezőként az is, hogy a tó felől legyen annyira
egységes a képe a "mű"-nek, hogy ne legyen látható modern gép ebből a
nézetből. Ezért kerűlt a gáztűzhely a bal oldali részbe, oldalról
takarva, ezért kapott a hűtő teljes burkolást és ezért kellett teljes
előlappal beépíthető mosogatógép.
A felületek kezelését az AURO
természetes olajaival, viaszaival oldottam meg, hogy minden anyag élő
mardjon és ne "rosszalkodhassanak" valamilyen lezáró lakkréteg alatt egy
ennyire változó párájú (csak fedett) nyitott térben, illetve ha mégis
van mozgásigényük azt az első teljes évforduló után, amikro már minden
évszakot "kipróbáltak", könnyen lehessen után-igazítani.
 |
| ebbe kellett beleálmodni a végeredményt |
 |
| ...sokszor éjszakába nyúlóan |
