erdei sámli



Ez a sámli volt az első teljesen önálló görbefa bútorom, tavaly nyáron készítettem. Ekkora hatással van rám Gáborral való együttműködésünk és a természetre való egyre mélyebb odafigyelésem.


Tudom, egy sámli nem valami nagy szám, de nem kezdhetek egész kastélyberendezéssel.
A lényeg, hogy jól sikerült és a mérete is bevált. Használtuk már cipőhúzáshoz, szövéshez, kártyaasztalnak, könyvtartónak, gyerekjátéknak (például busz is volt) és egyszerű ücsörgésre is.


A Tahisi vásárban, Nagy Kristóf még arra is méltatta, hogy kézbevegye s véleményt mondjon róla. (Tetszett Neki, de hiányolta a szokásos ékelést a lábak csapolásából, nekem viszont így tetszik, hogy szép kerekségükben megmaradtak.)


S hogy miért "erdei"?
Ez nem csupán jól hangzó szólam, hanem azért kapta e jelzős nevet, mert minden darabját a közeli erdőben gyűjtögettem.


Ülőlapjához egy kidőlt öreg cseresznyefa adta oda magát. Itt az erdő és a falu határában valaha nagy gyümölcsösök voltak, gondolom onnan szabadult hajdanában ez az aztán szép terebélyessé nőtt fácska, s végül eljárt felette az idő. Egy darabja immáron velünk lakik - remélem sokáig.




A lábaiba azonban már nem vagyok annyira biztos, habár jó vaskosak, de mindegyiket valamiféle gomba támadta meg kihullásuk előtt - ebből adódik viszont az érdekes mintázatuk. Mivel kísérletnek szántam nem törődtem vele, de most ár bízom benne, hogy azok is sokáig fogják bírni. Ha mégsem, hát majd biztosabbra cserélem alkalomadtán.






Magasságát egy normál sámli és egy fejőszék közé állítottam, hogy a belső kisördögnek is engedjek, így hivatalosan semmire sem jó, de a gyakorlatban mégid sokmindenre alkalmas (lásd fentebb).




A felületek kezelésére mint majdnem mindig, most is AURO olajat használtam. Az egyszerűség kedvéért a szép fényű és ellenálló konyhai pultolajat, a 108-ast, mert az viaszolás nélkül is remek felületet ad és nagyon szépen feltüzeli a fában rejlő színeket. Különösen jól áll a cseresznyének (mint itt) és az égernek.


(vik)