bányaajtó padlástérbe

Így kezdődött: - "Valami rusztikusra gondoltunk"

Voltak adottságok is: a bontott, kovácsolt kilincs, a padlóburkolat és a lépcsőkorlát - meg persze, a megrendelők ízlésvilága.
Láttuk a bejárat előtti pergolát is, valamint szintén Nekik csináltuk a melléképületnél, hogy úgy újítottuk fel a beépítendő bontott ajtókat, ablakokat, hogy régiesítettük azokat - csiszolás helyett drótkefézéssel.
Szóval ezek ismeretében Gábornak támadt remek ötletéből indultunk el, a bontott gerendákból összeállított tokból. Az ajtóra már sokféle változat jött szóba, míg végül a szintén öreg anyagnál maradtunk, de azt vastag deszkákra vágattuk és, hogy ne essen túlzás, csiszolt felületű lett. Így alakult ki az izgalmas kontraszt a tok és az ajtólapok között, pedig látszik a közös forrás. A bontottanyag-telepen épp az idei legnagyobb havak idején kellett a rakatból kikeresni a megfelelően "csúnya" darabokat, hogy valóban érvényesüljön a felületek mintázata. Izgalmas rajzolatok és feltűnő csomók tarkítják a különben hibátlan tömörségű és szárazsású anyagot.
A tokoknak szántakból először vályút csináltunk, hogy rá lehessen "húzni" a gipszkarton falra, majd jött a vájat ahova a szárny záródik (ez volt a legnehezebb, mert egy teljesen egyenetlen felületen kellett úgy vezetni meg a körfűrészt, hogy a bevágás az elméleti síkhoz képest körben egyforma mély és egyenes legyen) ,végül sarokcsiszolóba fogható drótkefével leszedtük a felületről a laza részeket.
A szárnyaknál először a függőleges részek táblásítását végeztük el, utána megkapták a fejeléseket, végül a zárat véstük (pontosabban szólva hosszlyukfúrtuk) be.
Mind a tokokon, mind a szárnyakon lenolajkencével csaltuk elő a meleg színeket, tónusokat.