ablakomba...

Műhelyünk - ami pedig csak két alagsori helyiségből áll - telve van ablakokkal.
...de nam a falakon a külvilágra nyílóan, hanem beül, ahol dolgozunk.



Vácra készülnek, egy műemléknek mondható ház belső udvarára nyíló lakás tönkrement nyílászáróinak helyébe. Régimódian nagy nyílásokba kell illeszkedjenek, és amennyire lehet követniük a hely hangulatát és a "modernség" tudását.
Ehhez az előző lakó nem annyira ragaszkodott, amikor kívülről felcsavarozott műanyag redőnyök rászerelésével igyekezett kizárni a nyári meleget, annak ellenére, hogy az ablaktáblák belül szükség esetén takarhatóak a falba rejtetten behajtogatható palettákkal. (Ezek a nagyon ötletes szerkezetek régen elterjedtek voltak - magam sok nagyon ízléses megoldásával találkoztam már - a redőnyök a nyomukba sem jöhetnek.) Az illető tervének kivitelezéséhez, ráadásul bizonyos díszítő elemek útban is voltak, ezért azokat egyszerűen lefeszegették.



A munka műhelyrészét már majdnem teljesen sikerült elvégezni, a beszerelés van még hátra, ami azért sok meglepetéssel szolgálhat még. A mai mester(kedő)k sokszor szembesülnek a régiek tudása ismeretének hiányával, ebből adódnak a javításoknál, cseréknél a nagy meglepetések. Régebben nem a ma megszokott - gyorsaságot hajszoló - egyszerűség volt a fő szempont, hanem a megoldás szolgálata. A dolgok mélyebben voltak egymásba és a környezetükbe ágyazva, mint a manapság szokott modul-gondolkodásmód szerint.

Természetesen a követelmények és a technológia változásai miatt nem kell követnünk a régi megoldásokat, de a szemléletmódjukból volna mit tanulnunk.

---

Itt pedig már a bontás, beépítés folyik:
Az eredeti tokrendszerből csak a legkülső részt emeltük ki.
Azért döntöttünk e mellett, mert a "belső részekhez" való illeszkedés így oldható meg a legszebben. Belül marad a párkány, a sötétítő paletták és vakolni sem kell, ami egy lakott lakás esetében - pláne novemberben - nem mellékes.
Másrészt az ablakok feletti falrész a koszorú alatt teljesen erre a tokra van terhelve, aminek a kivételekor a "minden jön velem" elv érvényesült volna. (Az egyik ablaknál ez így is megtörtént, komoly kőművesmunkával sikerült a kimozdult téglákat újra helyükre küldeni és flakonos malterrel - purhab - rávenni a helyükön maradásra.)
Így pontosan a régi tok belsejébe illesztettük a külső síkon az új ablakot, ami már nem kétrétegű, hanem vastagabb és csak az üveg kétrétegű benne (gázzal töltött, k: 1,1). Belül szélesebb párkány maradt kívülről pedig egy L alakú borítással illesztettük a vakolathoz, alatta szigeteléssel.