kispad-kisasztal: kettő az egyben
Öreg padlások kimeríthetetlen kincsestárának egy darabja nyomán készült ez a kispad-kisasztal együttes.
Amikor Gábor udvarán megláttam azt a régi parasztbútor darabot, egyből felkeltette a figyelmemet és alkothatnékomat.
A
középkori ábrázolások íródeákjaihoz rendelt tipikus alkalmatosságnak
gyerekekhez egyszerüsített változatát láttam benne. Biztos van szakszerübb
formaleírás, amit tudhatnék is, ha szakirányú végzettséggel rendelkeznék
(ez a korlát szerencsére nem részem. - No jó, néha azért sajnos.)
Amúgy
ki tudja, hogy ki, melyik népréteg kezdte használni és ki kitől vette át? A praktikusság a lényeg,
és abban nincs hiánya. Nem dől fel egykönnyen sem az asztal sem a pad, ám ha kell ide oda fordítgatva, borogatva nem csak egyoldalúan használható.
El sem csúsznak egymás közeléből a sorsdöntő pillanatokban, például
etetés közben egy gombóc hajkurászásakor, vagy gyurma játék-tészta
nyújtása közben.
A korábban magunk számára készített példányon, amit évek óta tesztelünk mindenféle (sokszor mostohának mondható) körülmények között, a gyakorlatban
bebizonyosodott, hogy nem kell minden évben egy számmal nagyobb belőle,
mert legalább 4-5 éven át kényelmesen használható.
A különbségek is a tapasztalatokból nőttek ki: a beszállást segítendő dőlt meg a szék tartója hátrafelé, a lábacskák beakadása ellen nyúlik jobban hátra a talpalávaló, a szűk hézagok pedig a takaríthatóság miatt tűntek el.
Jelen darab
juharfából és gőzölt akácból, a talprész hársból készült. A
puhább fából készült talpat szintén tapasztalat indokolta. Hogy-hogynem egyáltalán nem csak
helyben-bútorként üzemel, hanem az ide oda tologatást is napi szinten
kell kiállja, s akkor már inkább ez kopjon, mint a nehezebben
cserélhető, javítható padló.
Ez a méret 1 éves kortól legalább 5-6 éves korig használható.
Szintén megvásárolható, mint még a társalkodó asztal. Ha komolyan érdeklődsz, kérlek olvasd el a vásárlási tudnivalókat, amit ide kattintva érsz el.
Köszönöm!
 |
| az előkép... |
 |
| ...és az előzmény, amit évek óta tesztelünk |
A beszélgetések szentsége... - társalkodó asztal
Az így elkészített eszközökkel támogatni
szeretném az emberekben azt a felismerést, hogy a szakralitás nem csupán
a kijelölt ünnepekre és helyekre tartozik, hanem a hétköznapoknak is
folytonos része. Az ünnepek különleges erősűrűsödéseiben való töltődési
lehetőségek mellett mi magunk is létrehozhatunk ilyen pontokat az
életben azzal, ha minél több tevékenységet művelünk úgy, hogy az
emeljen rajtunk és környezetünkön. Véleményem és tapasztalatom szerint,
az ezen a szinten megélt cselekedetek által lehetséges az életet
teljességében megélni.
Ez a társalkodó asztal így s ilyennek
született. Igaz, hogy nem olyan tárgy, amivel szokásos termelőmunkát
végzünk, a végeredmény nem mérhető kilóban (kivéve mondjuk, ha egy
üzleti tárgyalás folyik mellette), inkább az élet másik fontos
területén, kikapcsolódás közben támogatja, serkenti a körülötte ülők
kapcsolódását egymáshoz és a témához. Középen a tűz, a mécsesláng
pedig segít szétsugározni az eredményt.
Mágikus is ez asztal. Ha
időt nem varázsol, mégis tűnhet úgy, mert az eltöltött idő minőségét
javíthatja. Aki meg tud fizetni egy ilyen asztalt, annak legtöbbször
úgyis az a baja, hogy hiába tud mindent venni, időt mégsem:-)
Az
asztal juharfa és cseresznyefa elemekből épül. Kezelése természetes
olajkeverék és viasz, megérintésekor élő anyaggal találkozunk, ami
beszélgethet velünk. Tud segíteni, támogatni vagy vigasztalni. (Akinek
volt már ilyen élménye, hogy egy látszólag merev minőség miképpen nyilvánul meg, amikor megszólítja, tudja miről beszélek.)
Méretei: 85 x 70 cm az asztallap, 48 cm magas.
Ez asztalnak még
nincs gazdája: eladó. Ha komolyan érdekel, akkor a vásárlási
feltételekről és az árakkal kapcsolatban ide kattintva tudsz
tájékozódni.
Köszönöm!
 |
| ...ajándék kecskegidával szállítom :-) |
Kiságy - Tündérkének Angyaloktól
Asztalossá lettem...
...mert vizsgamunkának is tekintem ezt a darabot.
Nem
azért vagyok büszke, mintha annyival ügyesebb lennék, mint előtte, vagy annyival több
fogást tanultam volna meg mostanra (akadnak még leküzdendő hiányosságok), hanem mert megtanultam az akaratnál jobb súgókra hallgatni: figyelni az angyalok szavára.
Elmondom hogyan született.
Réges-régen... 2010
február 19-én, amikor a napi munka után a takarításhoz, pakoláshoz
fogtam. Mint rendesen a hulladék anyagok közül az "elég nagyok, csak nem kéne
eltüzelni" darabokat a többi hasonló közé tettem. Mivel kis műhelyről van szó és annyi ilyen gyűlt már össze, hogy egyre azon
gondolkodtam: illene már valamit kezdeni is velük. Szétraktam, hogy
lássam mi a készlet. Az egyfajta anyagokból nem volt számottevő
mennyiség, ezért azt kezdtem el vizsgálgatni, mit-mivel lehetne
kombinálni. Még úgy sem jött ki semmi.
Hanem akkor jött a súgás!
Rögvest neki is kezdtem: minden darabból egyenes de nem párhuzamos
oldalú léceket vágtam, aztán jöhetett a kirakósdi. Nagyjából adta is milyen formát szeretne kapni a végén s mi szeretne lenni. Végig
érezhető volt hogy vezetik a kezemet nálamnál tudóbb erők - angyalok,
vagy a fák szellemei. Az is világos volt, hogy kinek és mi lesz belőle:
egy kiságy fejvége lesz születendő.
Amikor ez meglett, a következő lépés még ebből a
lendületből jött hozzá. Gábornál találtam egy nyárfa deszkát, ami azt
mondta, ő szeretne a kiságy oldala lenni: s lett is belőle a lépcsős darab.
Máshonnan lesni nem tudtam, mert előképét sehol sem láttam
(máig sem, de lehet, hogy van; hogy mástól is született hasonló), sőt a hivatalos
szakma nagyon óvatosan és tudományosan bánik a különböző fajú fák
egyesítésével. Szerencsémre én kimaradtam ebből a hivatalos képzésből
(aminek azért érzem a hátrányait is). Még a legsúlyosabb hibát is elkövettem:
puhafát ragasztottam a kemények közé:-o
Idő közben többször is
megpróbáltam folytatni, tervek készültek, de valahogy nem ment, egész
addig míg múlt nyáron szintén egy "véletlen" folytán elő nem került a hátsó
oldal darabja is - ami persze az eredeti tervekbe nem illett bele, de az ágyba
igen - megint nem a logika győzött:-)
Már csak némi idő hiányzott a
befejezéshez. Novemberben adódott pár nap, amin elkészülhetett a
lábvég, és ez év elején felkerült az i-re a pont.
Nemcsak alkotói
örömöket adott ez a munka, hanem tanulmánynak is beillett. Sokat
tanultan a fákról a súgóimtól és maguktól a fáktól: hogy mit
szeretnek, mit engednek.
Természetesen így elsőre nem lett minden
részlet tökéletes, de most úgy érzem a következőket tekintve teljes
biztonsággal merek nekikezdeni ilyesminek, amit ha eladok nyugodtan
vállalhatom rá az illendő garanciákat.
 |
| az alkotó személye nem fontos... ...csak a kisugárzása :-) |
tál lakodalmi kalácsnak - szakrális tárgy
 |
| teljes díszben a tál rejtekezve teszi a dolgát |
Ez a tál úgy készült, ahogy szakrális tárgyaknak születni illik.
Ihletetten és szeretettel.
A
felkérés szóban mindössze annyi volt: "kéne egy akkora tál, hogy a
fonott lakodalmi kalácsunk a még egyszer akkora virág-díszítéssel együtt elférjen rajta. És négy
lyuk is legyen rajta a mogyoróvesszőknek."
Ő is, magam is egy egyszerű kerek fatálra gondoltunk - akkor.
Amikor
viszont a műhelyben hozzáfogtam, már éreztem, nem lesz ennyire egyszerű
a dolgom, hiszen az esemény, amire kellett, sem egyszerű esemény.
Ezüstlakodalom a javából: háromnapos dáridó, vőféllyel, násznéppel,
hintóval...
Mivel nem volt egy szelet 2-300 éves fám, ami adott volna ekkora korongot, hát csinálni kellett. Ám nem érezem késztetést a szokásos módon néhány deszkából táblásítani. Régóta foglalkoztat, hogyan lehet felhasználni a fák fűrészelésekor keletkező szélezést másra mint fűtésre. Épp volt egy rakat tölgy deszkaszélem, hát elővettem s innentől átvette az irányítást az esemény múzsája. Csak a szakmai rész maradt a kezemben:-)
 |
| a ragasztás mesterfogásai |
A
ragasztás igényelt néhány bűvészmutatványt, főleg a keret kőrisének
kellett lelkére beszélni, hogy maradjon helyt.
A tál alja, ami a szélek
birodalma, természeténél fogva annyira egyenetlen, hogy közös nevezőre hozásról szó sem
lehetett, ezért öt kis cseresznyefa láb biztosítja, hogy ne billegjen. Ezek adnak helyet a kupolázat mogyoróvesszőit tartó furatoknak. Keresztben szükségesnek mutatkozott egy betétet beragasztani a merevítés
végett: megakadályozandó a tálat alkotó faanyag mozgolódását. Ez magával hozta a hosszirányú párját a kisugárzás miatt: a rajzolata így vállt kör-keresztté, az öt ponttal. Nem kérdés, ami rákerül, az feltöltődik, s aki abból eszik szintén.
Csillag, lábjegyzet:
Azokat a tárgyakat mondanám szakrálisnak, amelyek nem egyszerűen a
feladatnak felelnek meg, amire szánták őket, hanem rendelkeznek azzal a
kisugárzással is, ami azt a feladatot szellemiségében emeli is. Ebből a
szempontból mindegy, hogy hétköznapokon, vagy akár ünnepi alkalmakkor
használják elsődlegesen. Véleményem szerint a használati tárgyak
szentségesítésével nem is szabadna kizárólagosságot adni az ünnepinek a
hétköznapival szemben. Egy ilyen készítésekor elengedhetetlen feltétel hogy az szeretettel legyen készítve. Szeretet az anyag iránt, a munka iránt és a használók iránt, akkor is, ha Őket nem is biztos, hogy személyesen ismerheted.
mikor van most?
A hulladékhasznosítás igazi elve: szemét nincs, csak olyan dolgok, amik nem a helyükön vannak.
Ennek a faliórának az alapját egy vastag hársról lehasadt darab adta. Jóska bátyám fűrész-telepén kaptam fel a földről, a potyadékok közül, amik leginkább tüzelőként, vagy humuszként szokták végezni. Valamit véltem látni benne. Az Öreg furcsán vizsgálódó tekintete ellenére is, vállalva a "dilisek ezek a fiatalok" címkét, mégis elkértem Tőle. Sokáig nem is tudtam mivé szeretne válni, egyszerűen felraktam a műhelyben a párkányra. Aztán világos lett, hogy nagyon műanyag óránk új köntöse kíván lenni. Most már csak a mutatói lógnak ki a sorból (maradtak műanyagok), később majd teszünk arról is...
A kezeléshez az AURO választékából direkt olyat kerestem (611, 173), ami fa világos tónusát megőrzi, nem viszi el a mézszín irányába.
MOST már mindig tudjuk, hogy mikor van MOST:-)
Már megint pad... most cipőhúzós
Úgy fest a pad-sámli témakör kezd a kedvenceim közé tartozni:-)Megint egy darab, amit az élet szült.
Levágtam egy cseresznye padló erre igen alkalmas - mert
másra nem alkalmas - elkeskenyedő végét. A fűrészelt lapját gyalultam, a másikon a természetes szélt meghagytam. Kertünk - sajnálatos módon - kiszáradt cseresznyefájáról vágtam a lábaknak és kötőnek valót. Egy-két fúrás, némi csiszolás, ragasztás, viaszozás és aznap már lehetett is használni.babasámli, játszótéri maradékokból
Néhány homokozóelem lapolásakor, a lehulló darabok bennem az erdei turistautak mellé lerakott félfa padokat idézte, méretei pedig a kisgyerekek világáig vezette fantáziámat.
Felötlött, hogy szinte sohsem látok olyan gyerekbútort, ami a nagyokéit másolja az ennyire kicsik arányaihoz - legfeljebb ha az óvodáskorúaknak, kisebbeknek nemigen. Felkaptam hát egy ilyen darabot valamint négy deszkapotyadékot, majd a nap végén a műhelyben "nekiestem".
Egyszerű terv született bennem, hogy könnyen másolható legyen, ezért a szokásostól eltérően gyorsan is végeztem vele.
Méreteit úgy állítottam be, hogy az 1-2 évesek olyan testtartásban ülhessenek rajta, mint mi a saját sámliainkon.
Az egyetlen nehezítést a könnyítés okozta:-)
Arra gondolva, hogy a csöpp
használók ezt biztosan hurcolászni is szeretnék maguk kedve szerint, s
hogy ezt könnyen meg is tudják tenni (az anyákat ezálltal némileg
tehermentesítve) a sámlika testét hosszlyukfúróval áttörve kikönnyítettem. Ezért nemcsak a súllyából veszített szerencsésen
sokat, hanem kétoldalról belenyúlva a kis mancsocskák könnyen és
biztosan tudják megragadni, amikor máshol szeretnének ücsörögni, mint
eladdig.Gyakorló apuka révén biztos vagyok, lesz másik gyakori felhasználása is: a kis lurkók saját magasságuknál fennebb helyezett tárgyakhoz való hozzájutásuk segítőjeként rá fognak állni (például a csábító friss süti a konyhapulton:-). Ezért a sámlika-lábak széles terpeszt kaptak, a borulásos kényszerleszállások számának drasztikus csökkentése érdekében.
A gyakorlatban sokat-próbált végeredmény mindent visszaigazolt. Mitőbb kiderült még felnöttek számára is jól használható, minket is elbír, akár ülve, akár ráállva és nem is kényelmetlen, ha a földön játszó aprónéphez szeretnénk minél közelebb helyezkedni és a guggolásba már belezsibbadtunk.
Hasonlót szeretnél? Kattints ide! A többi bútor megtekintése, ide kattintva.
Három határ közelében, Őrségben, Vendvidéken
(Lesznek jobb fotók is, ezeket telefonnal lőttem.)
Munkásságom egyik legszebb
feladatául kaptam tavaly ennek a nyárikonyhának az elkészítését, ahol
valóban minden fára vonatkozó tudásomat alkalmaznom kellet.
Egy építész
barátom barátai, egy nagycsaládos gyógyító házaspár számára készült. Már
elsőre sem tűnt egyszerűnek a feladat, de menet közbenderült csak ki,
hogy igazán mennyire összetett. Ilyen irányú tapasztalataimnak hiánya
miatt ez a munka elnyert egy másik első helyet is nyilvántartásomban: a
legrosszabb árajánlat és ütemterv díjját:-)
A helyszín cifra
adottságai feladták ám a leckét! Egy használaton kívüli ciszterna
szabálytalan kiemelkedése, két rosszul lehelyezett oszlop és egy arrébb
sikerült kémény köré épített kályha-tűzhely adottságaival kellett
indulni. Sehol egy sík, sehol egy határozott egyenes, sehol egy
derékszög. Viszont ha megfordulsz, akkor egy (fél)kis tóra és soksok
fára (erdő :-) látsz rá, a tetőszerkezetet pedig belülről befutja a
szőllő. Volt minek megfelelni.
A házigazda (messzi földön híres
szájsebész) irigyelt határozottságának, dönteni tudásának köszönhetően
elég hamar sikerült a sok és sokféle feladat- és kinézetbeli
követelmények ellenére is használható tervet felállítanunk. Amit később,
újabb szempontok előtérbe kerülésével, a helyszín előkészítő munkák
másító hatásával végül sikerült majdnem teljesen megváltoztatni.
A
háziasszonnyal (szintén meszi földön híres
természetgyógyász-pszichológus) idő közben sok "papír döntésünket"
bíráltuk felül s próbálgatásokkal próbáltuk a legjobb következő lépést
megtalálni: pontosan hol is legyen a mosogató, milyen széles legyen az
ajtók kerete, sokféle stílusú fogantyúval próbálkoztunk, sokféle
elhelyezésben, nem beszélve a díszpántok és fiókcímerek formájáról, ami
egy helyi lakatos készített el és patinázott.
Dolgoztam már máskor is
bontott épületfával, mint alapanyaggal, de akkor mindig robosztusabb
volt a kivitel (páldául: Bányajtó padlástérbe), a mostani kisebb keresztmetszeteknél
nagyságrendekkel több volt a hulladék és nehezebben ment az illesztés. A
műhelymunka végül több, mint kétszerannyi volt, mint új anyag esetén
szokott.
Hogy miért döntöttünk mégis a "kipróbált" anyag mellett?
Nemcsak mert jóval olcsóbb, hanem a nyitott térben való alkalmazásra sokkal alkalmasabbak a tulajdonságai: nem mozog, nem reagál úgy a páraingadozásra,
nedvességre, mivel már évtizedeken keresztül száradt, évszakokat
megismert. Valamint a hely szelleme jobban kívánta a régies(kedő)
kinézetet. Ebben sikerült először túllőni a célon és a háziasszony
kérésére egy fokkal visszavenni belőle: néhány ajtóbetétet újra kellett
gyártani.
Egyik legfőbb követelmény volt, hogy sokan tudjanak benne
egyszerre dolgozni. Ennek eredménye lett a hatalmas cseresznyefa pult.
Ezt a helyszínen lehetett csak darabról darabra összeragasztani, hogy az
érdekes adottságú tér minden eleméhez hibátlanul illeszkedjen. Az
éleken meghagytam a fa természetesen szabálytalan széleit, így a
végeredmény nem olyan tömbös hatású, van egy élő játékossága.
 |
| a pult ragasztás közben |
Sok-sok
aprólékos, pontos, a végeredmény szempontjából, nem túl látványos
munkálkodás után állt végül össze a pult egésze, ami szerencsére
meggyőző lett, mert változtatásra nem sok a lehetőség; persze közben
folyamatosan egyeztettem a leendő fő-felhasználóval.
A két tűzhely mellé
mészkőből tettünk betéteket, a forró edényekkel való munkákhoz.
A
szekrények kialakításánál a legnagyobb tárokókapacitás és
természetesen az életszerű használhatóság voltak a szempontok, emellett
megalkuváskényszerítő tényezőként az is, hogy a tó felől legyen annyira
egységes a képe a "mű"-nek, hogy ne legyen látható modern gép ebből a
nézetből. Ezért kerűlt a gáztűzhely a bal oldali részbe, oldalról
takarva, ezért kapott a hűtő teljes burkolást és ezért kellett teljes
előlappal beépíthető mosogatógép.
A felületek kezelését az AURO
természetes olajaival, viaszaival oldottam meg, hogy minden anyag élő
mardjon és ne "rosszalkodhassanak" valamilyen lezáró lakkréteg alatt egy
ennyire változó párájú (csak fedett) nyitott térben, illetve ha mégis
van mozgásigényük azt az első teljes évforduló után, amikro már minden
évszakot "kipróbáltak", könnyen lehessen után-igazítani.
 |
| ebbe kellett beleálmodni a végeredményt |
 |
| ...sokszor éjszakába nyúlóan |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)