Hogyan bonyolítsuk az egyszerűt?

Hát úgy, hogy baknak kell születni ;-)

Szóóóval az úgy kezdődött, hogy van ugyebár az a stílus, ami direkt a legyegyszerűbb megoldásokkal szeret bútort készíteni, egyrészt, mert olcsó és gyors, másrész elég a legkisebb barkácskészség is az elkészítéséhez, azaz igazi "csináld magad" (DIY) koncepció.


Namost ezt egy asztalos nem hagyhatja annyiban. Azaz mégiscsak, mert minek is ennél bonyolultabb bútort készíteni, pláne tanyára...
No, a gondok ott kezdődtek, hogy eredetileg nem is a tanyára készültek, hanem egy németországi bútorboltba, de mire elkészült volna a fotel, a boltocska bezárt. Így maradt sokáig dobozban az előkészített anyag és talált végül vissza kiindulási eszméjének környezetébe, azaz egy igazi világvégi tanyára. Csakhogy ha már extraflancosnak indult - mert ugyebár a német vevőközönség szereti, ha valami nagyon helyre, mert attól lilul a szomszéd - akkor nehogymár mégse legyen kipróválva milyenis az olyan.

Egy szó mint száz, az igazi különlegesség nemcsak az egyszerű fenyő padlóanyag finomszálú vadcseresznyére cserélésében volt, hanem a csavarozás helyetti csapolásos rögzítésben. A durva és elnagyolt kinézetet adó csavarozás helyett (ami ellen pedig nekem alapból nincs kifogásom, mert nem is akar másnak látszani, mint ami), beragasztott hengeres csapokat kapott a fotel is és a lábtartó is, bükkfából. Minden csavar helyébe egyet. Node, ez még mindig nem volt elég, mert nem a szokás szerinti síkbacsiszolós eldolgozással lett igazítva a vége, hanem a süllyesztőfúróval alakítottam egy szép kis negatív félgömmbüt mindegyiken. Ez az ötlet és megvalósjtás pont adott annyi pluszmunkát rajta, hogy már nem fogható rá: "gyors és egyszerű elkészíteni". Nem is volt az. Viszont a végeredményt látva megérte rászánni a többlet időt és energiát. Az anyag-váltás miatti többletsúly pedig segít abban, hogy védelmi célokat is ellásson, ha az ajtót kéne eltorlaszolni vele:-)









olajozás közben, a lábtartó már kezelve, a fotel még naturan
Dobozban várja összeállítását még egy darab, de az nem felnőttekre, hanem gyerekekre van méretezve - egyszer csak kerül idő arra is...


   





A gitár helye a jurtában



Januárban beköltözött hozzánk a zene. Először egy gitár és egy citera. Kedvesem széphangú és míves gitárjának méltó helyet kellett biztosítani, hiszen a mindennapok igazi főszereplője lett, gazdagítva lelki életünket. S mivel megjelenése is magával ragadó, természetesen nem töltheti egy tokba száműzve a pihenőidejét sem.

Szerencsére most is hamar akadt jelentkező a faanyagok között, aki magára vállalta, hogy majd ő lesz az, aki szívesen viseli a gitár-tartás édes terhét - egy darab égerfa.

Ahogy nekiálltam kinagyolni, még nem tudtam milyen formát szeretnék belőle, de nagyon hamar megmutatta, hogy ő bizony egy tulipánra gondolt, aminek az ívei összecsengenek a gitáréival. Nemsokára ki is csalogattam belőle a kínált alakot és nekikezdhettem a feladatának megfelelő vájat kialakításhoz, amiben majd a gitár nyaka nyugszik. Midőn az alak és a rendeltetés formát öltött, egy kósza ihlet erre járván rávett a faragásra is - ami pedig még nem az erősségem, és ez meg is látszott a végeredményen, de a Kedves azért örömmel fogadta.

A finomcsiszolás és olajozás után a tartó-vájatot beborítottam vékonyan filccel, hogy a hangszer szép fája semmiképp se sérülhessen a felhelyezéskor és levételkor. Ez nem volt olyan egyszerű, mint gondoltam, de némi küzdelem és tanulás után sikerült minden érintett felületet ellátni a puha réteggel.

Következő nehézséget jurtánk keregéjének sajátos szerkezete adta, vagyis hogy miképpen rögzítsem úgy rá, hogy szilárdan álljon és függőlegesen is tartsa a gitárt. Ha falra kerülne, ez ugye nem gond, de a kerege nem ad folyamatos felületet és még íves is, mind függőlegesen, mind horizontálisan. Az első kísérlet nem is sikerült, mármint hogy tulipánunk magától megfelelően helyezkedjen el. Ide bizony falat kell imitálni! És már kiabált is egy maradék borovi palló, hogy hát ő az aki ilyet tud. Elhittem neki - megcsináltam belőle.


S ha már nyújtott megfelelően nagy felületet a keregére való támaszkodáshoz, hát kihasználva a többletet, került rá három, szintén filccel bélelt, pengető-tartó rés és egy lyuk a kapónak (Tudja valaki, hogy ennek mi a Magyar neve, ha van neki?) is.


A végeredmény kiváltotta a kedvenc hangszer tetszését is, így jókedvvel várja neki készült helyén, hogy mikor kerül kézbe és eresztheti szabadon hangját, hogy körülötte a kis-világ dallamokkal legyen gazdagabb.


   




Szobainas lovaknak ... vagyis lovasoknak







Amikor munka után fáradtan tér haza az ember lova, alig várja, hogy letehesse a nyerget a hátáról. Igen ám, de egy nyereg sem szeret (ahogy a jobb érzésű és nemes származású ruhadarabok nagy része szintén nem szeret) egy sarokban heverni, gyűrődni, porosodni, unatkozni a következő megmozdulásig, hanem méltó helyen várakozna s pihenné ki a hordozás és hordozottság fáradalmait. Hát ezért van jogosultsága minden lovas portán egy praktikus és mutatós nyereg-állványnak. Egy ilyenre aztán szívesen kerül a nyereg maga is. Talán el sem tudja dönteni, hogy a paci hátán vagy ezen érzi-e jobban magát.

E nemes és díszes példány tömörfából (éger széldeszka) készült, természetes olajozással, hogy ő se maradjon el sem küllemben sem nemességben a reá kerülő csodás nyergektől. Mindamellett nem hiú és nem hivalkodó, nem akar előtérbe kerülni, szerényen megvan a nyergek alá bújva is, elég neki, ha addig mutatja meg magát mindenestül, amikor a nyergek lovagolni járnak. Olyankor aztán megmutatja fájának szelíd színeit, csiszolásának lágy domborulatait, olajozásának selymes csillogását. És az ember ilyenkor kedvvel simít végig rajta és mosolyog egyet.





 
   


új fejezet: jurta-bútor


Új kihívás talált rám...

...amikor is egy nagyon egyedi környezetbe kellett bútort rögtönöznöm, éppen ott rendelkezésre álló bontott anyagokból és jól megszokott szerszámgépeimet nélkülözve - lévén kilométeres körzetben egy darab konnektor sem tartózkodott, amiből folyt volna a kettőszázhúszvé (tudom, tudom, az ma már 230). Így az egyetlen gép az akkus csavarbehajtó volt, amit könnyítésül hívhattam, a többi lépésre izommal hajtott szerszámok kínálkoztak. Még szerencse, hogy így elsőre csak egy éjjeliszekrény megalkotásában kellett jeleskednem.
Messze földön híres kézügyességemmel tarsolyomban (amiből a szerénység már rég kiesett), a nehézséget nem is a kivitelezés, hanem a tervezés jelentette, vagyis inkább a megfelelő ihlet, lévén még sohasem kerültem olyan helyzetbe, amiben azon kellett gondolkodjak, miként lehet egy jurtába illő, jól használható (és lehetőleg mutatós) bútort kitalálni.
az éjjeliszekrény a keregére akasztva, a jurta falán átszűrődő napfényben
a "falakon" átszűrődő meleg napfényben

Rögtön elsőre a hagyományos földre állított irányt próbáltam követni, amiből végül azért sem sikerült tetsző megoldásra jutnom, mert egy szokásosnál jóval magasabb lábakon álló ágy mellett kell a végeredménynek szolgálnia s így az eléggé ormótlanná nőtt volna ha feladatának is meg szeretne felelni.


Mikorra egyértelművé vált, nem a lábain fog állni, akkor olyannal próbálkoztam, amit magához az ágyhoz lehet rögzíteni - de ez sem vizsgázott jól.

További erőlködés helyett kicsit elengedtem az elmémből a feladatot, had fusson egy kört maga, s láss csodát, angyali ihlettel megtermékenyítve került ismét elibém; hozta a megoldását: a kerege apácarácsozatára kell legyen felakasztható.
A kerege (így hívják a jurta "falát") elég erős hozzá hogy elbírja, változtatható a magassága, mert bárhova könnyen áthelyezhető az egyenletes rácsosztásoknak köszönhetően. Ráadásul nem lehet felborítani és nem kell nagy tömegűnek lennie vagy látszania, ahhoz, hogy kellően szilárd legyen.

Innentől már könnyen és gyorsan ment. Két elég széles borovi deszkából kivágtam az alkatrészeit (az egyik oldalán meghagyva az egyenetlen szélét), kézzel átcsiszoltam, majd összefogattam a darabokat. Mivel ez még amolyan első kísérlet - próbadarab - látható, átmenő csavarozást kapott a gyorsaság végett, nem rejtett csapolást, ahogy az igazán illene hozzá. A hátára maradék lécekből csavaroztam "kampót" és kitámasztást, hogy vízszintesen álljon, s már mehetett is a helyére, használója nagy örömére.

Ez a kis bútorka, számomra kezdetet jelent a kifejezetten jurtákhoz szabott bútorok tervezésében és kivitelezésében. Nagy örömömre a következő lépés ezen az úton már egy mindennapi életre szánt jurta teljes bebútorozása, s mivel kedvemre való a feladat és a közeg is, minden bizonnyal újabbak fogják követni.
Így végre szakmai és személyes vágyaimnak kiteljesedéseként, foglalkozhatok egy valóban természetközeli élettér, természetközeli anyagokkal és elképzelésekkel teljesülő berendezésével. Köszönöm:-)


az éjjeliszekrény éjszaka, égő gyertyával
gyertyafénynél



szembenézeti kép az éjjeliszekréynről
szemből

az akasztó, amivel a keregére lehet rögzíteni
az akasztó
















Balatonnál, sej-haj, de... hiányzik a kanapé

Balatoni dolgozószoba - ablak
ez nem kép - ez az ablak

Különleges munkáim közt is különlegesnek számító felkérés volt, széles e világon elismert orvos ismerősöm megbízása, miszerint egy inspiráló dolgozószobára volna szüksége az elmélyült kutatómunkájához. Az inspiráló környezet adott volt hozzá: a Balaton. A közvetlen a parton fekvő ház emeleti szobájának ablakából - ihletet meríteni, fáradt szemet és elmét megnyugtatni - egy széles nádas felett a Tóra láthat. És ahhoz sem kell messzire mennie, hogy alkalmasint hosszan tartó munkák után az elgémberedett lábát, kezét megmozgathassa egy kiadós sétával, evezéssel vagy úszással.


Balatoni dolgozószoba - kanapé helye
a kanapé még hűlt helye
A szoba elég kicsi ahhoz, hogy rengeteg megkötést adjon, hiszen nem csak egy íróasztalt kellett beleállítani, hanem még pár személyes emberi és technikai kötöttségnek is eleget kellett tenni. Így került bele egy kihúzható gardrób, sok könyvespolc, rejtett világítás és - egyelőre - egy hely egy nagy kanapénak, amin a gazda leginkább szeret dolgozni, lévén több lehetőség van a testhelyzet váltogatásának, mint egy széken gubbasztva. (Gondolja, mert még nem próbálta a Stokke Gravityt :-) Igaz, annak használatához nincs elég tér abban a csöpp helyiségben.)
Balatoni dolgozószoba - dobozos sarok
a főleg zárt...
Balatoni dolgozószoba - polcos sarok
...és a főleg nyitott pakolók














Közös tervezéssel találtuk ki, hogy a funkciók igényelte merev részeket szabadabb vonalvezetésű elemekkel kötjük és oldjuk. Így esett a kettős anyagválasztás: borovi fenyő és a sapelli mahagóni. 
Balatoni dolgozószoba - íróasztal
fényben bővelkedő íróasztal-munkahely
Hihetetlen szerencse folytán épp került egy méretes darab vastag mahagóni a fatelepen, s mint maradéka egy rakatnak ráadásul mérsékelt áron. Ebből lett az íróasztal egybe-tömbje. Ezt a hangsúlyt vittük tovább a meghatározó vízszintes elemek mahagónisításával. Ahol ez nem ment a feladat-ellátás rovására a borovi elemekkel is szabadon bántunk, hogy később ne legyen alkalma a bútornak elégedetlenkedni, hogy csak a Bál-a-Tón hullámzik. Gábor szabad vonalakban gyakorlott keze harmonikus áttöréseket eredményezett a sarok-tartó elemeken, miközben a feszes részek sem túl feszesek a sarkok és élek szinte teljes hiányának köszönhetően.

Balatoni dolgozószoba - végigfutó foganytyúk
végigfutó fogantyúk szekrényen...




Balatoni dolgozószoba - fiókok
... és fiókon

 Különösen kedvelem a végigfutó fogantyúkat. (Erről majd külön is szólanék.)

Balatoni dolgozószoba - hosszúpolc
a hosszúpolcon könyvnek lenni...
A fenyő alkatrészek mindenütt egységes okkersárga színezést kaptak az AURO 150-es sorozatából, 121-es olajba keverve. Az íróasztal és a többi mahagóni a 108-as pultolajat kapták.

Remélem idén már lesz kép olyan, amin az tervezett kanapé is szerepelni fog, hogy mindenki, akit érdekel láthassa azt, amit mi már belső szemeinkkel régóta látunk - az egységes szobaképet.

Balatoni dolgozószoba - kukucska
kukucs!




Hasonlót (vagy másmilyet) szeretnél? Keress meg az elérhetőségek valamelyikén -> klikk ide.













A képek nagy és jobbik részért köszönet  Momónak

Fizetni? - tálaló történet

Vannak kapcsolatok, amik sajnos csúnyán érnek véget. Ha ez munkakapcsolat, akkor legtöbbször a csúnyaság teste az utolsó rész ki nem fizetése szokott lenni. A kétvölgyi esetben is így történt. Nem tagadom, hogy ebben én is hibás vagyok - hogy is lehetne másképp. Sajnálatosnak azt tartom, hogy nem lehetett megbeszélni, hanem az utolsó utalás helyett egy kioktató levelet kaptam - sok igazsággal (amikből tanultam), de szerintem igen egyoldalúan sértődötten (mondjuk ez is vehető természetesnek bizonyos lélekminőség esetén).

tálaló - teljes nézet
a (majdnem) kész tálaló szekrény, az üvegezés és belső fények nélkül


Pedig a munka szép volt.
Egy nagy tálaló-szekrényt kellett a régi, nem odaillő és rosszul kihasználható helyett tervezni, készíteni.
Bár a tervezés kezdetekor - ismerve már a megrendelő házaspár egymás közti kommunikációját - többször rákérdeztem, hogy biztos-e az egyetértés a beruházás tekintetében, mégis csak akkor derült ki, hogy mégsem, amikor már nem lehetett visszafordítani a folyamatot. Pedig jó lett volna, ha megismerjük a kezdetek-kezdetén a férj - és fizető fél - elképzelését, mert az a vonal sem volt rossz, és tényleg sokkal olcsóban és gyorsabban meglett volna.
tálaló részlet - sugaras ajtóbetétek
sugárzó ajtók

A háziasszonnyal való tervezési folyamat amúgy kedvemre való módja a remekművek megszülésének, akkor is ha nagyon időigényes. Rengeteg rajzolás, méretezés és próba van a folyamatban, és minden fázis után az egész maradék újragondolása, de ennyi szerintem szükséges is, ha az ember hosszú távra gondolkodik. A korábbi közös munkáink tapasztalatai alapján (pl.: Nyárikonyha...) tudtam is, hogy mire számíthatok.
tálaló részlet - pultrész LED világítással
pultrész LED világítást kapott

Vicces jelenet volt, amikor az egyetlen olyan részlet is elkészült, amibe végül egyedül a gazda szava érvényesült - ráadásul szemben a mi elképzelésünkkel. Történt, amikor meglátta valósultságában, azt találta kérdezni: "Ezt meg ki mondta, hogy ilyen legyen?!?"
tálaló - belső elosztás
bensőségek

A gazda vállalása, hogy a fenti ajtók üvegbetéteit elkészíti, mivel nagyon ügyes a Tiffany stílusú üvegmunkákban - ha ideje engedi... Sajnos a képek készültekor még nem engedte, s hogy lesz-e olyan képem valaha is, az kétséges, merthogy magam már nem járhatok arra:-( Sebaj, majd küldök kémeket:-)

A zöldre pácolt részek juharfából, a többiek cseresznyefából készültek, a kezelés AURO és Biopin olajakkal történült.
tálaló készülte - a váz már egyben
készül - a váz már egyben




háromlábú ülőkék

Az eddigi legsikeresebb sorozat-termékem.
Úgy egyforma mind, hogy mind különböző...

















A bemutatott példányok diófa ülőfelülettel rendelkeztek és juharfa lábakkal.


Leginkább 
gyermek-ülőkének ajánlható,
de jó cipőhúzó-, diótörő-
vagy polctetejét-elérő sámlinak is.
(sőt vittek már belőle hangfal-tartónak)


Ezekhez hasonló folyamatosan rendelhető, 3.333 Magyar Forint darabja.




FA-KŐ meditáció: fa-kő, fa-kavics

A címbeli kifejezés nem valami ősi keleti :-/ módszer, ami az asztalosnak a munka előtti bemelegítését szolgálja, hanem egyfajta fa tárgy elkészítésének - véleményem szerinti - helyes módja.


Magát a megvalósult tárgyat láttam már másoktól is. Alkalmasint az enyémeknél szebbeket, jobbakat. Az elmélyülési lehetőséget viszont magam fedeztem fel benne - és komoly jövőt jósolok neki :-) ...de tényleg, gyógyítani is lehet vele - úgy érzem. De az oktatásban mindenképpen felhasználható.

Hogy miért gondolom meditációs lehetőségnek egy ilyen fa-kavics vagy kő elkészítését?
Ha végiggondoljuk, miként alakul, formálódik egy kődarab az évszázadok-ezredek alatt a sziklából indulva, végül a patakok, folyamok sodrában olyan kézbe-kívánkozó remek kő-csiszolattá rá lehet érezni.
..képzeld csak végig!
Ezt a folyamatot életed végig a kezedbe került fadarabbal, sokkal rövidebb idő alatt úgy, hogy most TE kell legyél a Nap, a Hold, a Szél, a Víz, a Föld, a Hőség, a Fagy...
Ha így csinálod, nem pedig gépiesen a csiszolóval végzett (sokszor kézfájdító) munkának tekinted, akkor ami megszületik nem pusztán egy szobor-szerűség lesz, hanem hordozni fog valami többletet a világból.
Ezáltal nem csak a készítése, hanem a tárgy is lehet segítség belső utazásokhoz.

Mint tárgyak pedig, mindenféle helyzetben megállják a helyüket. Akár pusztán díszként, akár posztamensként, például valamely kisplasztika vagy imakönyv alá, mécsestartóként (felügyelettel és kellő óvatossággal persze), akár zsebben hordva szerencse-talizmánként vagy érintéses erőmerítés céljára, akár pedig olyan helyeken és helyzetekben, aminőket most elképzelni sem tudok, pedig a fantáziámmal nem szokott gond lenni. Egyes kultúrkörökben még fizetőeszközzé is válhatnának:-))))) 


És hogy ne veszítsenek semmit a természetességükből, természetesen őket is csak természetes olajokkal, viaszokkal kezelem. Semmi műgyanta-lakk.



Több kép: ide kattyintva...

gyermek asztal - rosszcsontoknak is

Készült egy olyan asztal gyermekeknek, amin biztonságosan tudnak játszani.


Ez nem olyan darab amit ide-oda teszegethet, vagy borogathat az ember gyereke. Súlya miatt nem kell félni az asztal felborulásától, ha körülötte szaladgál az aprónép. Masszív szerkezete végett, az asztal lábának a kitörésétől sem kell tartani, amikor a tetején támad kedvük a kis rosszcsontoknak kalózkodni.


A teli nézeteiben németesen kocka, miközben a formái sehogyansem sablonosak. Nincsenek éles, veszélyes sarkai, szép formaátmenetei játékra ösztönöznek.

Minthogy - legjobb tudásom szerint - a gyermek legfőbb szándéka és feladata a világ megismerése, ez az asztal jó tanítója lesz, mert nagyon őszinte, mindent megmutat magáról. Látszik a fa természetes változatossága, látszanak a darabok illesztései, csapolásai, láthatóak a javítások, szándékosan nem csiszoltam polír-finomságúra, hogy a gép és a kéz hagyta nyomok is felfedezhetőek legyenek alapos vizsgálatkor, de úgy összességében nem észrevehetőek.

Asztallap 78 x 72 cm, magassága 46 cm. Anyaga hegyi juhar (jávor).
Felületkezelésre most az AURO kínálatából a fa világos tónusát megőrző 611-es vizes-bázisú olajat választottam a 173-as vörösfenyő gyantabalzsammal.

Még egyetlen részlet nincs rajta véglegesítve: a tetején lévő két kéreg-benövésnek a kitöltése. Erre több különböző megoldás lehetséges, amik közül a vásárlónak kell dönteni, - mert nekem nem sikerült - hogy melyikkel készüljön.
















Ez az asztal is megvásárolható, mint még a társalkodó asztal.
99.900 Ft-ért kínálom.
Köszönöm!



Az új, beltéri, jó minőségű, nem telefonnal maszatolt fotókért hála Momónak

Rittyentsünk télikertet - nyárikonyha már volt

télikert beüvegezve, de még festés előtt
már beüvegezve, de még festés előtt


No, annyira azért nem lehet rittyentgetésnek nevezni, mert már jó ideje készül, főleg azért mert a legtöbb munka benne az ügyes kezű, ház-barkács-hajlamú tulajdonos - Szájmon barátom - sajátja, akinek emellett akad más tennivalója is bőven (ahogy az már a kisgyermekes papáknál lenni szokott:-). Sőt a ház többi részének belső munkálataihoz is ritkán hív külső iparost. De a kertészre sem kell költenie, sok mindent maguk termelnek.

Csak amikor nagyon szakmaira fordul benne egy-egy mozzanat, akkor pakolom be az autóba a szerszámokat s megyek segíteni: vázszerkezet állítás, ablakok, ajtók beszerelése...

De saját munkája benne a szaruzat, a tető bádogos-munkája, a Velux beépítése, könyökök faragása... és persze az egész tervező munka, amiben könnyítésképp Dóra asszony is kiveszi a részét.
(Nehezítésképp pedig az egy éves Emma kisasszony is bele-bele szólt - eleinte gügyögött - magyarázva bármit bárhonnan bármikor szívesen elpakoló kezecskéi tevékenységét :-)

készül a télikert
A serény gazda, Simon mágus (vagy technikus:-)
A tervezésnél minden fontos részletet figyelembe vesz a család, a nap pályáját, a szél irányát, az anyagok hőtároló képességét, a kellő árnyékolást, és a környék macskáinak hangulatát.



Madarak birodalmában épült lombkorona mászóka-vár


Ringló Vár  az erdő szélén
Szerencsésnek mondhatja magát az a mester, aki egy igazán jó szemű, színes fantáziával megáldott megrendelőre akad - vagy amaz őreá.

Ennél a munkánál, az előzetesen csak szóban vázolt elképzelések meghallgatása után, a kiszemelt fa megtekintésekor, az első percben csak értetlenül bámultam Péterre. Aztán jobban körüljárva a soktörzsű ringlót, megértettem miért is találja alkalmas alapnak.

Másnap deszkákkal és szerszámokkal felszerelkezve, lelkesen láttam neki a feladatnak...
A megrendelő fiait kiegészítve, a lakópark hátsó utcájának nem kevés gyermeke, valamint azok baráti kísérték élénk érdeklődéssel tevékenykedésem, s ahol tudtak segítettek is. A fa pedig bőségesen ellátott friss gyümölcsével, pedig szegénynek két ágát le kellett vágni, hogy elég tágas legyen a tér belül. Ezt előre megbeszélve vele is, égül nem bánta, mert a maradék ágai közt játszó sok boldog gyermek képe, bőséges kárpótlást ígért sebeiért.

A többit meséljék a képek.


A ringlófa mielőtt...

...és miután.
                                                                                                                                       






és a munkálatok közben